Mikor kiderült, hogy ikreink lesznek szinte minden egyes nap feljött köztünk a téma, hogy lehet vissza kellene költöznünk Magyarországra. A párom nagyszülők nélkül nőtt fel, nekem pedig még az összes nagyszülőm él (!!!), így ezt vettük, mint egyik fő indokot. A másik persze az volt, hogy két babával igencsak szükségünk lesz segítségre, legfőképpen a szüleinktől. Bár, ha nagyon őszinte szeretnék lenni akkor mar a terhesség előtt is honvágyam volt....de ez most lényegtelen:).
Aztán a tavasszal döntést hoztunk, hogy akkor költözzünk haza Magyarországra. De!! Mielőtt végleg lezártuk volna londoni életünk, meg akartunk győződni jó pár dologról. Mégpedig, hogy szerintünk mivel Magyarországon kevésbe fejlett az orvostudomány az ikertranszfúziót illetően, így meg akartuk várni a kutató intézet eredményeit (King's College Hospital). Aztán, hogy mit biztosít nekem otthon a TB, illetve milyen támogatások járnak majd a terhesség előtt és után is (Angliában és Magyarországon is). Na ez nem egészen ment olyan egyszerűen, mint gondoltuk. Legegyszerűbbnek az tűnt, hogy anyukám bemegy a TB-hez és megkérdezi személyesen. Ott senkinek halvány lila gőze sem volt semmi ilyenről. Javasolták, hogy írjunk emailt a Heves megyei meg a fővárosi OEP vezetőségének. Válaszoltak is, viszonylag elég gyorsan, viszont a válasz javarészt a paragrafusok voltak (persze nekünk az totál kínai), másrészt egyik helyen közölték "finoman", hogy maradjak ott ahol vagyok, mert semmilyen ellátásra nem vagyok jogosult, a másik helyről viszont az a válasz jött, hogy az EUs kártyával mindössze sürgősségi ellátásra vagyok jogosult. Háááát, mit ne mondjak, kissé elkeseredtünk, hogy saját szülőhazánkban nem születünk térítésmentesen. Aztán áprilisban sikerült ráakadnom egy honlapra, ahol azt írták, hogy ha kiváltom a UK-ban az E112-es nyomtatványt, akkor az EU egész területén ingyenes a terhesellátás. Tehát végre meglett a válasz!!!!!!!! - Na persze mindenképpen meg kell említenem, hogy én most éppen kórházban vagyok itthon és bőszen mutogatom ezt a papírt mikor elszörnyülködnek, hogy nekem nincs TB számom, de mindenki kissé ferde szemmel nézi, hogy mégis miről is beszélek....DE! elfogadják:)!!!
Egyébként, halálos dögunalom ez a kórház!!! Az ember valamilyen szinten felfogja, hogy a saját és a babák érdekében fekszik itt, de azért kissé előfordul a szellemi és testi leépülés...komolyan....a fekvéstől mindenem fáj, a semmittevéstől meg kissé lelassul az agyam és néha percekig gondolkozom valamin, amire más "állapotú" ember másodpercek alatt választ adna. De sebaj....hivatalosan már csak 2hét és 2nap van hátra!! Juhéjjjj!!! Félreértés ne essék!! Imádok (imádtam jobban mondva) terhesnek lenni, de már nehéz és szégyen ide, szégyen oda csak nyűglődöm néha, pedig ugye nem is 40hét, hanem csak 37:(!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése