Aztán persze ilyenkor a család legidősebb tagjai is tökéletesen emlékeznek a terhességükre és a szülésre, és folyton jó tanácsokkal látnak el.....igaz néha ezek mér majdnem "száz" éve történtek...de sebaj. Semmit sem kell túl komolyan venni, semmilyen panaszt vagy tünetet. Persze,amikor hívtam őket, hogy ez és az volt, mindenki halálra rémül, majd később, mikor minden rendben volt, közölték, hogy "áááá, ez nekem is így volt, ez semmi". Viszont volt valami amiről a családom sem és a barátaim sem tudtak, vagy nem igazán tudták hova tenni és az az ikertranszfúzió. Erről mi is akkor hallottunk először,mikor kiderült, hogy egypetéjű ikreink lesznek. Háááát, igazából számos kérdezősködés és keresgélés után arra jöttünk rá, hogy úgy tűnik az orvosok többsége sincs teljesen tisztában ezzel a betegséggel. Legalábbis szerintünk Magyarországon nem. A legsegítőkészebb és leghasznosabb honlapot is angolul találtuk meg:
http://www.twin2twin.org/What_Is_TTTS.htm
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése